ossejt.org

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Az őssejt átültetés közel 40 éve alkalmazott gyógyító eljárás egyes rosszindulatú daganatos betegségek, veleszületett és szerzett csontvelő-elégtelenségek, öröklött immunhiányos állapotok és egyes anyagcsere-betegségek kezelésében.

Allogén átültetés alkalmával a beteg (recipiens) egy másik személytől (donor) kapja az őssejteket; autológ átültetés során a beteg a gyógyulását célzó kemoterápia után saját, korábban levett (tisztított és lefagyasztott) őssejtjeit kapja vissza. A vérképző őssejtek alapvetően három forrásból származhatnak: a csontvelőből, a keringő vérből és kivételes esetekben a köldökzsinórból.

 

Allogén őssejt-átültetéskor a donor rendszerint a beteg szöveti antigén típusban (ún. HLA antigénekben) egyező családtagja (elsősorban testvére), azonban az esetek jelentős részében nem találnak megfelelő donort a családban. Ilyen esetekben hazai és nagy nemzetközi donorbankokhoz fordulhatnak, amelyekben jó eséllyel – de meglehetősen időigényes folyamat végén – találhatnak donort a beteg számára. A donorral nem rendelkező betegeknek további esélyt adhatnak a lefagyasztott köldökvért tartalmazó ún. köldökvér bankok. A köldökvér gyűjtése a születést követően feleslegessé vált méhlepényből és a hozzá tartozó, elvágott köldökzsinórból történik, tehát teljesen veszélytelen mind az anya, mind újszülött gyermeke számára. A lefagyasztott, gyűjtött minta lehetőséget teremt donorral nem rendelkező személyek sikeres őssejt-átültetésére.

Az átültetéseket az alapbetegség nyugalmi állapotában (ún. remissziójában) lehet a legnagyobb gyógyulási eséllyel elvégezni. Előzetes részletes kivizsgálást és előkészítést követően a betegek rosszul működő vagy leukémiás vérképzését, daganatos sejtjeit sugár- és gyógyszeres kezeléssel elpusztítják, majd beültetik az egészséges őssejteket. A donor sejtek megtapadásáig (azaz 2-3 hétig) a betegnek nincsenek fehérvérsejtjei, azaz igen komoly immunhiányos állapot keletkezik. Az életveszélyes fertőzések megelőzése végett a betegeket elkülönítve, steril körülmények között ápolják. A donor eredetű új fehérvérsejtek megjelenésével sem áll rögtön helyre a megfelelő immunválasz készség, ezért a betegeket az átültetés után hosszú hónapokig, sokszor évekig is, immunhiányosnak kell tekinteni, és fokozottan óvni kell a fertőzésektől. A daganatsejtek pusztulása, tehát az alapbetegség gyógyulása részben az alkalmazott nagy dózisú kemoterápiának, részben a donor fehérvérsejtek által közvetített daganatellenes hatásnak köszönhető.

A betegek mintegy 4-6 hetet töltenek el a transzplantációs osztályon, majd kezelésük ambuláns módon folytatódik.