|
|
 |
|
|
|
| |
| Visszatérés a normális élethez
Visszatérés egy új életbe
Azok a családok, ahol a gyermek daganatos betegségével kell megküzdeni, gyakran érzik úgy, hogy soha nem képesek korábbi normális életükhöz visszatérni. A kezelés végén a családnak újra kell rendeznie életét: az iskola, a munka, a napi elfoglaltságok és a szociális kapcsolatok ápolása ismét életük része lesz.
A visszatérést során a következő szempontokat kell figyelembe venni:
- A gyermek a kezelés után általában azonnal szeretne visszatérni az iskolába, ha jól érzi magát. De a testi és lelki megterhelést érdemes fokozatosan megszokni. Valószínű, hogy az esetleg megterhelő sport vagy különórákat kezdetben még nem vállalhatja a gyermek. És az osztály elfogadása, kérdései is ingen nagy lelki teherrel járhatnak a visszatérés kezdetén.
- A családot ért anyagi terhek miatt általában a szülőknek teljes munkaidőben kell visszatérniük munkájukhoz - ha egyáltalán még visszavárják őket. De figyelemmel kell lenniük arra, hogy az elmúlt eseményeket nekik is fel kell tudni dolgozniuk. Erre pedig egy új stresszhelyzet nem alkalmas. Amennyiben lehetséges, a munkába való visszatérést is fokozatosan kell megoldani.
- A szülőknek közben újra meg kell tanulniuk elengedni a gyermeket. Ez nagyon nehéz, hiszen a kezelés hosszú időtartama alatt mindentől féltették, minden szabad percet vele töltöttek. De a gyermek csak úgy tud visszailleszkedni az életbe, ha újra megkapja a korának megfelelő függetlenséget. Természetesen a féltés és az óvatosság jelen lesz a család életében, de tudni kell kezelni ezeket az érzéseket.
- A család otthoni életét is jelentősen felborítja a kezelés időszaka. Így ennek végén a családtagok között visszatér a korábbi munkamegosztás. Ez nem megy mindig zökkenőmentesen, mert a megelőző időszak cselekedetei hatással vannak mindenkire. A legegyszerűbb, ha a családtagok nyíltan megbeszélik, ki milyen feladatot vállal szívesen.
- A gyógyítás aktív folyamatában a szülők és a gyermek nagyon közel kerül a kórházi szakemberekhez. A normális élethez való visszatérésre ennek az aktív és szoros lelki kapcsolatnak az elvesztése is nagy hatással van. Természetesen találkozhatnak továbbra is az orvosokkal, nővérekkel és a többi segítővel, de ritkábban, hiszen a gyógyító csapatnak most az új betegekkel és családjukkal kell ugyanolyan aktívan törődniük. Általában lehetőséget biztosít a kórház a kapcsolatok fenntartására, a gyógyultaknak rendezett találkozókkal, közös eseményekkel.
- Ahogy a család élete újra visszaáll a korábbi rendszerbe, a szülőknek nagy figyelmet kell fordítaniuk a meggyógyult gyermekhez és a testvérekhez fűződő viszonyaikra. A betegség ideje alatt szinte lehetetlen fenntartani az egyensúlyt, a kezelés után pedig nehéz újra kialakítani. A meggyógyult gyermeket továbbra is jobban féltik a szülők, de a testvérek háttérbe szorulása miatt gyakran bűnösnek érzik magukat. Nyilvánvaló, hogy az a legjobb megoldás, ha egyik gyermek sem élvez előnyt. A korábbi nevelési elvekhez való visszatérés a gyermekek számára is érzékelhetővé teszi a helyzet normalizálódását. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a családi kapcsolatok ugyanolyanok, mint régen. A betegség hatására a legtöbb családban sokkal közelebb kerülnek egymáshoz és tudatában vannak, hogy mi az, ami az életben valóban fontos.
- A tágabb családdal és a régi és új barátokkal való kapcsolattartás is változásokon megy át. A közeli ismerősök is részesei lesznek, hogy a család elkezdi új életét. Kevésbé szorulnak az aktív segítségre, de szükségük van továbbra is a baráti támogatásra. A kórházban szerzett új barátokkal a kezelést követően általában nehezebb a kapcsolat ápolása, de a közös "élmények" gyakran a távolság ellenére is összetartják az új barátokat.
A betegség későbbi lelki hatásai
A gyógyult betegek és családtagjaik tisztában vannak azzal, milyen nagy érték gyógyulásuk, ezért az esetleges kellemetlenségeket könnyen kezelik. De előfordulnak nehezebb időszakok, a kezelés időszakára emlékeztető élmények könnyen okozhatnak poszttraumatikus stresszt.
Ennek leggyakoribb jellemzői lehetnek a következők:
- túlzott mértékű táplálkozás, súlynövekedés
- étvágytalanság, fogyás
- gyakori sírás vagy éppen képtelenség a sírásra
- krónikus fáradtság, kimerültség
- túlzott alvási igény
- döntésképtelenség
- reménytelenség, halálvágy, menekülési vágy vagy az öngyilkosság gondolata
- nehéz koncentrációs képesség
- nehéz alvás
- túlzott ingerlékenység
- a betegség fájdalmas emlékeinek újra átélése
- a betegség emléke izgatottá, rémültté vagy dühössé tesz
- a betegség emléke fizikai reakciókat vált ki (pl. szívdobogás, émelygés)
- az orvosi látogatások elkerülése
- a betegségről való beszélgetés elutasítása
Ha a stresszre utaló jellemzők több héten át állandóvá válnak, szakmai segítséghez kell fordulni. Mivel a betegségnek gyakran vannak a fentiekhez hasonló mellékhatásai (pl. hormonális okokból), így a tünetek nem jelentik egyértelműen a stressz kialakulását. Ha beszélünk másoknak érzéseinkről és gondjainkról, már megtettük az első lépést a megoldás felé.
|
|
|
|
